ISTENNEL A HAMUBÓL TÁMADUNK FEL
„Íme, most van a megfelelő idő, íme, most van az üdvösség napja!” (2Kor 6,2). A böjt időszaka alkalmas idő a lényeges dolgokhoz való visszatérésre az életünkben, hogy megszabaduljunk attól, ami terhel, hogy megbékéljünk Istennel, és hogy újra meggyújtsuk a Szentlélek tüzét, amely titokban a törékeny emberi mivoltunk hamuja között él. Isten arra hív minket: 'Térjetek hozzám teljes szívvel’” (Jóel 2,12). Térjetek vissza ahhoz, ami az életben lényeges.
HAMUVAL VALÓ JELÖLÉS SZERTARTÁSA
A hamuval való jelölés szertartása Hamvazószerdán az újjáéledés útjára vezet minket, és két felszólítást intéz hozzánk: térjetek vissza az önmagunkkal kapcsolatos igazsághoz, és térjetek vissza Istenhez és embertársaitokhoz.
Első sorban vissza kell térnünk az önmagunkkal kapcsolatos igazsághoz. A hamu emlékeztet minket arra, kik vagyunk és honnan származunk: csak Isten az Úr mindezek felett, és mi az Ő kezének művei vagyunk. Mi életet kapunk, míg Ő az élet. Ő a Teremtő, mi pedig törékeny agyag vagyunk, amelyet az Ő kezei formálnak.
ISTEN NÉLKÜL CSAK POR VAGYUNK
A földből származunk, és szükségünk van az égre, Istenre. Vele a hamuból támadunk fel, de nélküle csak por vagyunk. Amikor lehajtjuk a fejünket, hogy elfogadjuk a hamut, emlékezzünk: az Úrnak vagyunk, hozzá tartozunk. Ő ugyanis „a port formálta az emberből, és belélehelte az élet leheletét” (1Móz 2,7). Létezünk, mert belénk lehelt az élet lehelete. És mint gyengéd és irgalmas Atya tárt karokkal vár minket. Mindig bátorít, hogy ne csüggedjünk, még ha a törékenységünk és a bűnünk porába is hullunk, „mert tudja, miből formált minket, emlékszik, hogy csak por vagyunk” (Zsolt 103,14). Isten tudja, hogy csak por vagyunk, mi viszont gyakran elfelejtjük, és azt gondoljuk, hogy Nélküle önállóak, erősek, legyőzhetetlenek vagyunk. Sminkeket használunk, hogy jobbnak tűnjünk, mint amilyenek vagyunk: de csak por vagyunk. A böjt időszaka az igazság ideje, amely levetkőzi a maszkokat, amelyeket nap mint nap viselünk, hogy a mások előtt tökéletesnek tűnjünk.
KAPCSOLATAINK FELÉLESZTÉSE
A hamu arra is felszólít minket, hogy térjünk vissza Istenhez és embertársainkhoz. Csak kapcsolatok útján létezünk. A hamu, amelyet a fejünkre kapunk, azt üzeni, hogy az önellátásra vonatkozó elképzelés téves, és hogy a saját énjük istenítése romboló, és magányosságba zár minket. A böjt időszaka alkalmas az Istennel és másokkal való kapcsolatok felélesztésére. Lépjünk ki tehát zárt egónk erődjéből, törjük át az individualizmus láncait, fedezzük fel újra azokat, akik nap mint nap mellettünk járnak, és tanuljunk meg újra szeretni őket.
Ferenc pápa 2023. február 22-i beszédéből. Szerkesztés alatt.
HA VALÓBAN LÉTEZEL, ISTEN...
„Ember, Willi, nem vagy beteg?” kérdezte tőlem a börtönben Dieter kezemmel a vállamon. „Mi történt veled?” Meglepődve néztem rá. Mi történhetne? Kiválóan éreztem magam. Dieter folytatta: „Valahogy már nem vagy olyan, mint régen. Mikor vertél meg utoljára valakit? Mikor dobtál utoljára ételt a börtönőrre? És mikor voltál utoljára lent?”
„Lent”, így hívták a börtönmagánzárlatot. A második otthonomat. Igaza volt, „lent” már régóta nem voltam. Legutóbb talán fél éve. Furcsa volt, mert korábban nagyon gyakran ott voltam. Mi történt? Az utolsó félév képe futott át az agyamon. Semmi sem volt más, mint korábban. Jártam a munkába, a mindennapi börtönéletet éltem. Nem történt semmi rendkívüli. És ez volt igazán rendkívüli! Most vettem észre, hogy például már nincs szükségem arra, hogy megüssen valakit. Ez a szükséglet mindig is kísértett az életemben. Vélhetően észrevétlenül megváltozott valami, miután a magánzárkában tartózkodtam. De nem volt rossz érzés. Nem is hiányzott sem a gyűlölet, sem a harag. Olyan volt, mintha valami új Willi vált volna belőlem.
Dieter csodálkozva nézett rám. Körülnéztem, megfogtam a karját, behúztam a cellájába, és bezártam az ajtót. „Nem vagyok beteg. De tényleg történt valami” – kezdtem remegő hangon. Meséltem neki a magánzárkában eltöltött napról, a Bibliáról, az olvasásról, a képzeletbeli Istennel folytatott beszélgetésemről. És hogy kihívást intéztem Istenhez, hogy változtasson meg. De hogy ezek a hülyeségek azért egyáltalán nem hiszek, viszont mi lenne, ha mégis igaz lenne? Mi van, ha Isten létezik? És ha valóban megváltoztat? Dieter tágra nyílt szemmel nézett rám – nem volt hozzászokva az ilyen szavakhoz tőlem. Korábban mindig azzal a kemény Willivel barátkozott, aki megvert mindenkit, aki az útjába állt. Most pedig előttem ült, és hallotta, ahogy Istenről és a szeretetről beszélek!
Aztán elmentem a cellámba, leültem az ágyra, és a falat néztem. Tényleg megváltoztatott engem Isten? Valóban létezik? Valóban szeret engem? És valóban hallgat rám, amikor beszélek hozzá? Ez igazán hihetetlen lenne. A fejem a tenyerembe hajtottam. Ha ez igaz lenne, akkor lenne reményem arra, hogy megváltozhassak. Hogy valóban hasznos lehessek. Furcsának tűnt így gondolkodni. De ugyanakkor jó érzés volt.
„Ha tényleg létezel, Isten,” mondtam a falnak, „akkor csinálj velem, amit akarsz. Vegyél el, és csinálj belőlem valami értelmeset. Olyat, aki nem kíván másoknak rosszat, hanem éppen ellenkezőleg, jót.” Megborzongtam. Ez a gondolat teljesen új volt számomra. Különös volt. De jól éreztem magam. Szabadnak éreztem magam. A német igazságszolgáltatás fogvatartottja voltam a 116. cellában a bruchsali javítóintézetben. De belül hirtelen nagyobb szabadságot éreztem, mint valaha.
Megfelelő engedéllyel feldolgozta: Wilhelm Buntz, A Biblia dohányos, amelyet a Paulínky kiadó adott ki www.paulinky.cz. Szerkesztve.
AKARTA-I ISTEN JÉZUS KERESZTELÉSÉT? KERESZTYÉN HALÁL A KERESZTEN?
KRISZTUS KERESZTJE MEGVÁLTOZTATTA A SZENVEDÉS ÉRTELMÉT
Krisztus keresztje megváltoztatta minden emberi fájdalom és szenvedés értelmét. A szenvedést már nem büntetésnek vagy átoknak érzékeljük. Miután az Isten fia magára vette a szenvedést, az gyökerestől megváltatott. Mi a legbiztosabb bizonyítéka annak, hogy az ital, amelyet eléd hoznak, nem mérgezett? Ha a szolgáltató előtted iszik az ugyanabból a pohárból. Isten is ezt tette! A kereszten a világ szeme láttára kiürítette a fájdalom poharát. Ezzel azt mutatta, hogy nem mérgezett, hanem a fenekén gyöngy rejlik. A kereszten fel van még feszítve minden emberi fájdalom. Jézus mindenkiért meghalt. „És én, ha a földről felemelkedem, mindenkit magamhoz vonzok” (Jn 12,32). Krisztus keresztjének köszönhetően a szenvedés különös módon vált az emberek üdvözítésének hatékony eszközévé.
POZITÍV KÖVETKEZMÉNYEK A GYENGE DOLGOKBÓL
Milyen fényt vet ez a jelenlegi életünk drámai körülményeire? Pozitív következményeket találhatunk a negatív és rossz dolgokból. De vigyázat, ne tévedjünk. Isten a szövetségesünk, nem pedig valamiféle gonosz! „Békesség ígéreteim vannak, nem gyötrelmek”, mondja a Biblia (vö. Jer 29,11). Az, aki valaha sírt Lázár halála felett, ma minden ember és az egész emberiség minden fájdalmán sír. Igen, Isten „szenved”, mint minden apa és anya. Isten részesedést ad fájdalmunkban, hogy azt felülmúlja. Csak Isten képes minden rosszból még nagyobb jót kihozni.
ISTEN HAZA MINDEN EMBERI SZABADSÁGOT A TERVÉBE
Atya Isten akarta a Fia halálát a kereszten, hogy abból jót nyerjen? Nem, csak szabad utat adott az emberi szabadságnak - de beleszervezte a tervébe, nem az emberi tervbe. Ugyanez vonatkozik mindenre, ami minket embereket ér a világban... Isten ezt nem generálja. Ő azonban szabad kezet adott az embereknek, és bizonyos értelemben a természetnek is. Nem úgy teremtette meg a világot, és nem minket olyan órásmechanizmusnak, amit a legkisebb mozgásunkig előre beprogramozott.
AKI HITTEL NÉZ ISTENRE, FELTÁMAD
Amikor a zsidók a pusztában a mérges kígyók csípését szenvedték, Isten megparancsolta Mózesnek, hogy emelje fel a bronzkígyót, és aki ránéz, az nem hal meg. Jézus ezt a szimbólumot magára vette. „Ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy emeltetik fel az Emberfia, hogy akik hisznek benne, örök életük legyen” (Jn 3,14-15). Mi is a mai világban mérgező „kígyóktól” szenvedünk, a gonosz sokféle formájában. Nézzünk arra, aki „fel lett emelve” a keresztre. Akik hitvallással néznek rá, nem halnak meg. És ha meghalnak, akkor úgy történik, hogy belépjenek az örök életbe. „Három nap múlva feltámadok” – jövendölte Jézus (vö. Mt 9,11). Mi is hisszük, hogy feltámadunk és kilépünk a sírokból. Az testvéribb és emberibb élet felé. Az élet felé, amely teljes!
A beszéd Kardinális Raniero Cantalamessának előadásából készült, 2020. április 10-én, Nagypénteken. Szerkesztve. Ave Crux, spes unica!
Üdvözlégy, Kereszt, egyedüli remény!
